Félember
Irány, arány, a lány ha vár, a vér pulzál.
Úgy fáj a jel, ha nem jön el, ölel, túljár
az eszeden, elkerül, kicselez, cserbenhagy.
- Rendben vagy? - kérdezi és elhagy.
Megölel, felöklel, erővel ő lök el
magától. Letagad, nem marad neked hely.
Felejtsd el! Ne vedd fel, már nem kell, nem szeret.
Függesz, küzdesz, űr lesz benned, ha elenged.
Majd tervet sző ismét ő. És hétfő:
egy új nap. Felkutat, rád mutat, nem késő!
Egy végső ígéret. Ítélet. Tiéd lett
tán végleg, reméled, de jön majd új péntek,
a hétnek vége lesz, nem kellesz, kitesz, hagy
és nem vagy egészen hétfőig önmagad.
picture from:newgrounds.com
Heló!
VálaszTörlésAzt hittem, valami dal lesz a dolog, legalábbis végig úgy sikerült olvasnom, mintha valamilyen rockosabb nóta lenne.
Mindenesetre, azt kell mondanom, immár sokadszorra, hogy tetszett.
Más, másabb, mint az eddigiek, de jól áll ez a stílusváltás :)
Hejhó, örülök, hogy megint elolvastad és nagyon-nagyon köszi a kedves szavakat és az értékelést, mondtam már, hogy mennyire jó ilyenre hazajönni evezőstábrból? :D
TörlésEjnye, hát ennyire érezni lehet rajta, hogy dallamra íródott? Nem is említettem a bejegyzésben, csupán utaltam rá, hogy Varga Livius stílusa hasonló ehhez, de konkrétan ez a dal ment a fejemben: http://www.youtube.com/watch?v=AcEA4ZNt5oQ