Ármin manó!

Születgetik a drága. Remek elfoglaltság buszon, szünetben, órán a pad alatt. Istenem, bárcsak ki tudnám adni egyszer. Még akkor is, ha ezen a színvonalon folytatja. Elég egyszerű gyerekversnek. Igazából valami János Vitéz jellegűt szeretnék. Azt amúgy sem tartottam soha nagy számnak. Félreértés ne essék, hihetetlenül nagyra tartom Petőfit és a munkásságát is, de a János Vitéz nekem mindig olyan...gügye volt, annak ellenére, hogy valóban zsenialitás van mögötte és elképesztő, hogy pár nap alatt íródott.
Ó, és mégvalami! Itt Holnemvolt Manóországot jelenti. Persze az én Holnemvoltomról kapta a nevét a történet szerint is, de ez csak később fog kiderülni.

Expozíció

Réges-régen, messze innen, 

benn az álmok erdejében,

pont ott, ahol a Valóság,

s Holnemvolt határát húzták,

volt egy odú, kisebb barlang,

Álomszuszék ebben laktak.

Házuk alatt nincs kacsaláb,

de boldogan élt a család.

Álomszuszné, szép Mamanó

bájos volt és jóakaró.

A manók egy királynője

volt, és gyermekálmok őre.

Álomszusz, Mamanó férje

méltó volt a Manó névre.

S mint az álmok őrkirálya,

a Borzongást ő vigyázta,

ártatlanra ne találjon

a holnemvolti határon.

Népes manónemzedékben

mindaz, ki Álomszusz néven

csak született e világra,

lett Holnemvolt egy királya.

Többszáz éve öröklődött

a cím: egy a kilenc között.

Mert Holnemvolt kilenc tája,

mindegyiknek más királya.

Álomszuszék örök földje - 

Manó is így örökölte

kedves lények birodalma:

csupa álommanó lakta.