Hatsoros versszakok, és némi vérfrissítésként bokorrím. Csak azért, hogy ne a szokásos kettőhatványozós képlete legyen: páros rím, négy sor, felezőnyolcas. Bár lehet, hogy úgy jobb lenne.
Szemében csak tűz pattoghat,
s vihar halál hangján sóhajt.
Történelmünkből ez oldalt
kitépik és írnak jobbat.
Múlttól fosztó, léha tolvajt
elkapni vér, nem csak szó hajt.
Szemüveget a világra!
Talán akkor tisztán látna.
Süket füle járatába
robbanna végre e lárma,
s tudná már, hogy én, az árva
mit élek buszomra várva.
De elhajtnak milliószor.
Beszélhet induló buszról,
akkor is hiába unszol.
S elmém lassan belepusztul,
orvos patikába tuszkol:
Bolond szél fúj bolond lukból.
Picture from: comeusfilhos.com
Egyébként én mindig ilyennek
Egyébként én mindig ilyennek
képzeltem Emese buszát :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése