Túléltük a világvégét

Bár nekem jobban számít, hogy az osztálykarácsonynak vége. Igazi bejött-nap volt. De legalább az ajándékaimmal sikerült elkészülnöm. A most következő vers is része volt egy ajándéknak, de most inkább nem részletezem, hogy pontosan milyen ajándék volt. Az ihletforrásként szolgáló rajz pedig, ami alul látható, Zsófi alkotása. Köszönöm neki.

Égimeszelő

Mindig kinevetek.

Pedig különb vagyok.

Megnézném fejetek,

kötözködő nagyok,

mikor én is végre

fellegekben járok.

Ránövök az égre,

s én nézek le rátok.

Én festem vörösre

akkor a mennyeket,

ha a föld pörögve

egy nappalt eltemet.

Aztán ecsetemet

bársonykékbe mártom.

Sötétre az eget

puhasággal mázlom.

Égimeszelővé

válok, meglátjátok.

Művész leszek, s többé

már rátok re rántok.

De még kicsi vagyok,

nem érek az égre.

Festeni akarok!

Bár megnőnék végre!