Kivételesen nem az egómat dédelgetem

Általában sorsok ihletnek meg. Najó, a többes szám barokkos túlzás. Ja igen, a tanulnomkell is remekbe szabott múzsa ám. Lényegtelen. Ezt a három versszakos apróságot hirtelen felindulásból követtem el, egy réges-régi családi szójáték az alapja és kivételesen NEM rólam és nem is hozzám szól. Remélem megtalálja a címzett. Nem mintha olyan sok munkám lenne benne, csak szeretném, ha legalább ettől egy kicsit jobban érezné magát. Még akkor is...
A képet meg végre sikerült felraknom. Ez a Szerelmi triangulum.

Benő

Egyszer talán benő majd a fejed lágya,

s családanyaként a tűzhely mellett állva

eszedbe jut tán még a régi történet:

üveggolyó álmod akkor hogy törték meg.

Előbb-utóbb biztos. Benő, tudom. Érzem,

hiszen jól ismerlek, akár saját énem.

Á, bele se gondolj, milyen lett volna, ha...

csak egy rossz dobás. Semmit meg nem oldana.

S majd mikor a tűzhely előtt állsz, s ebéd fő,

csörög kint a kulcs, és aztán belép Ő.

S szemében meglátod saját tükörképed,

rájössz, hogy benőtt. Ő tényleg szeret téged.