Függőleg II.
Halovány gyertyaláng-lélek,
Olcsó öncsalásom árnya!
Lobogó leplednek élek.
Nem vagy több, mint álmom szárnya.
Egyszer voltál, s még mindig vagy,
Mérged, a képzelet édes.
Véred nincs, hát enyém igyad,
Oltsd belém minden reményed!
Lógsz a vállfán, fügőségem,
Te velem vagy vágyban, vészben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése