Kérdőjel

Hogy élek-e? Vagy meghaltam a Táborban? És jó volt-e? Elmondhatatlanul túl jó? Mi van a sráccal? És a másikkal? Van másik? Mindenki hallotta? Ja, hogy azért nem írok, mert túl sok dolgom van az évkezdéssel, a cserediákommal, meg minden mással? Van cserediákom? Akkor miért kockulok egész nap Facebookon? Ki miatt? Vagy kérdezzem inkább úgy, hogy kiK miatt? És melyikőjüket válasszam? Akar egyáltalán bármelyik is bármit? Tönkre tegyek két nagyon jó barátságot? Majd Péntekkapitány válaszol...
Ja, amúgy ezt ma írtam a Libegőn. Semmi pláne, csak egy szokásos. Bár íródott az utóbbi időben néhány, amiket talán nem rakok fel. Valaki megfenyegetett, hogy megkeresi a blogomat...Így is túl sok minden van itt, ami nem ismerős szemeinek való :D A Csillagnézős, meg a hasonló kaliberű versek nem hiszem, hogy biztonságban lennének itt :D
A kép régi, a cím meg...nemtom, ez volt a telefonomban a jegyzetbe felvésett kis gondolat, amit megnyitva felejtettem és valahogy mellékeveredett a vers. Végül is miért is ne lehetne a címe? Amúgy ha nem ez, akkor Görbe háromszög lenne.

Ne engedjétek némán menetelni az árva lelkeket!

Tükörbe' nézem

arcom a fényben:

Holdvilágálom.

Talán ma végem...

Hangom a penge

mellnek szegezve.

Nincs már értelem

a nevetekbe'.

Kövek a számban.

Addig mantráztam,

amíg még bennük

érzést találtam.

S kopognak csendben

benn a mellemben,

mint éji eső.

Ázott vad lettem.

Aztán ha vége,

többet a fénybe

nem állok most már.

Küzdök kiégve...