Magyarházi

A következő versek némi magyarázatra szorulnak. Nem akarom hosszan húzni, a lényeg az, hogy tegnapelőtt gyakorlótanár jött be magyarórát tartani nekünk és Berda József A húsleves dicsérete című versével foglalkoztunk, házi feladatnak pedig azt kaptuk, hogy mi is írjunk hasonló hangvételű ódát a kedvenc ételünkről. Először csak három barátnőmnek ígértem meg, hogy segítek (ebből persze az lett, hogy angolórán, illetve amíg ők az udvaron beszélgettek, csendben ültem mellettük és hagytam, hogy jöjjenek a rímek. Szerencsére ekkor még jöttek):


A sztrapacskáról

Míly étel a sztrapacska..!
Egyetlenegy falatja,
mint a Mennyország egy darabja:
magát szinte falatja.
Ez az íz, oh, Istenem!
Már réges régen ismerem,
s mégis mindig a legjobb.
A világon még sosem volt
ehhez hasonló dolog.
Elég, ha rágondolok,
a szív dobog, gyomrom korog.

A cseresznyéről

Szívemnek a tél oly rémes,
hisz nem nő akkor ez az ékes,
bársonyvörös, sötétbordó
édesen savanyú bogyó.
Nincs több ilyen világcsoda,
nem is kell ma már vacsora,
hisz nincs dolog, mi ezzel ér fel:
jóllakni csak cseresznyével.

A krumplikrémlevesről

Laktató és ízletes,
vajszín krumplikrémleves.
Arcomon egy röpke, boldog
mosollyal, ha sajtot szórok
lustán gőzlő tetejére,
mégcsodásabb lesz az íze.
Ha üres hassal térnél haza,
szívedig száll az illata.
Egy kanálnyi is megmelenget,
s felolvaszt testet-lelket.

Aztán még aznap befutott a következő kérés egy negyedik lánytól. Az övét aznap már nem volt erőm megírni, úgyhogy tegnap, irodalomórán készült a füzetmargóra. Ezt már igyekeztem nem abban az átkozott felező nyolcasban írni, amitől nem tudok elszakadni, mert már így is túl feltűnőnek éreztem a hasonló rímeket és hangvételt.

A tésztáról

Lehet kemény, de lehet túl pépes,
lehet sós is és lehet édes.
Lehet hosszú, villádra tekerve,
illatát szívod, ízéért epedve.
Eléd kiszedve gőzöl a tálba',
megdobban szíved a tésztát látva.
Nyúlik a sajt, ha megolvad rajta,
illatos szósz a gondot elhajtja.
Ó te napfényes, szép Olaszország,
köszönöm néked tésztám ezer szószát!
És hálám, Kína, téged övezzen,
hogy feltaláltad a tésztát nekem!

Az új lány azt osztályban észrevette, amikor odaadtam neki, úgyhogy úgy döntött, ő is "rendel" egy nyelvtanházit. Angolórai resort, közvetlenül a bagger szó és magyar megfelelője (nincs szótárfüzetem) fölött szerepel a füzetemben. Ezt egész egyszerűen lusta voltam variálgatni, amúgy sem kimondottan érintett volna meg, ha lebukik, úgyhogy neki is maradt a felező nyolcas-páros rím combo.

A vadasról

Oly ínycsiklandó hús a marha.
Barnamártás, ha van rajta,
e világon nincsen párja,
ha ez kerül asztalára,
összefut az ember nyála.

Lustán, lassan gőzölög, de
illatát őrzöm örökre
bezárva a szív mélyére.
Ó a vadas, Isten étke,
nem szeretni: ember vétke.


Suli után kimentünk a Hősök terére, s míg a többiek fotózkodtak (épp egy videót igyekszünk megszülni egy pályázatra), én lekuporodtam a Vezérek alá (máskor is nagyjából ezt csinálnám. Nagyon fáradt voltam és amúgy is antiszociális tendenciáim vannak) és megalkottam a saját házi feladatomat, ami szerintem mind közül az egyik legrosszabb lett (így jár akinek túl jó a szíve és megírja mások háziját):

Óda a Nutelláról

Áldja az Isten
Kolombuszt, hiszen,
ha ő nem volna,
versem nem szólna erről a kincsről,
mivel nem ér föl
a Földön semmi,
mert olyan jó enni.

Trópusi naptól
érlelte babból
készül ez étek,
mit utálni vétek.
Mogyorókrémes,
kakaós, édes,
világnak kincse,
haszonló nincs se
földön, se égen.

Ha kibontod, égjen
lázban a tested!
Vágyd, hogy ehessed
kenyérre kenve,
vagy csak úgy szedve
kanállal, s falva,
másnak nem hagyva!

Utána még megírtam gyorsan egy fiú osztálytársamét, aki órák után kért meg, hogy segítsek neki. Megküzdöttem a hetes ritmussal és a keresztrímmel, de sajnos ez sem készülhetett már felező nyolcasban és főleg nem páros rímmel.

A lazacról

Mondjon nekem bárki bármit,
ámítsanak akármivel,
nekem csak a lazac számít,
még akkor is, ha várni kell
talán egész karácsonyig,
hogy egy falatjához jussak.

Az ünnep nekem úgy lesz víg,
ha Szentestére hoznak
a nagy, ünnepi asztalra
e nagyszerű csemegéből,
minek íze és illata
más egyébbel nem ér föl.

Aztán ma reggel két teljesen kétségbeesett fiú jött oda hozzám a suliban, hogy nem boldogultak a házival és írjak nekik gyorsan valamit, mindegy, hogy mit (azt is alig bírtam kiszedni belőlük, hogy milyen ételről írjak, csak a vállukat vonogatták, hogy nekik mindegy). Ezeken már meglátszik, hogy elég sebtében készültek. Az egyik kémia, a másik angol alatt.

A pizzáról

Nem egy úri étel, a bölcsek azt mondják,
és nem nemesek ették, hanem csak a szolgák.
De elfelejtik akkor azt az apró tényt,
hogy sokak életébe a pizza hoz fényt.
Aranyra sült széle, vékony a tésztája.
Hogy beleharaphass, egész lényed várja.
Forró, nyúlós sajt, mit pirosra sütöttek,
s felséges illatok, mik fölötte gőzölnek.
Paradicsom, sonka, tehetsz rá akármit,
nincsen olyan feltét, mitől rosszá válik.

A bablevesről

Jó étel a bableves,
íze, színe kellemes.
Füstölt csülök, fejtett bab,
egy kanál se maradhat
belőle, mert pazarlás:
elpocsékolt, tört varázs.

Angolon meglátta a padtársam, hogy verset írok és eszébe jutott, hogy neki sincs még meg, úgyhogy megkért, hogy dobjak össze valamit a kóláról (a késői riasztásért mentségére legyen mondva, hogy kaptam tőle Túró Rudit). Ez jobban sikerült talán, mint az előző kettő, de csak mert ez a téma közelebb áll a szívemhez.

A kóláról

Habos, mikor felrázom.
Szomjasan, ha kívánom,
csak kibontok egy üveggel,
a kólán kívül más nem kell.
Ha elfáradok, erőt ad,
tetején a fehér hab
bizsergeti nyelvemet.
Nem szeretni nem lehet.
Diétás, vagy cseresznyés,
ki ilyet ihat, szerencsés.

A tizedik vers és az utolsó előtti óra után már azt hittem, letudtam egy kis időre a versírást, mikor a nyelvtan óra előtti szünetben letámadott az osztály legszétszórtabb fiúja, hogy gyorsan írjak neki valamit mert nincs semmi ötlete. Ez már tényleg borzalmas lett. Az olasz dolgozatom hátuljára készült, mert hirtelen nem találtam más papírt.

A rántottáról

Serpenyőben, ha olaj serceg,
nem várok mást, csak a percet,
mikor végre egy falatot
rántottámból kóstolhatok.
Oly egyszerű, mégis csodás
ez az étel. Csakis tojás,
amit sütök, mégis remek.
Boldog az, ki ilyet ehet.

És nem tudom, mennyire blogtéma, de megkaptam életem első költői honoráriumát: két darab bozdás Túró Rudit. Az egyiket a tésztás, a másikat a kólás lánytól. Tízből kettő. Egész jó arány, főleg, hogy én tényleg nem is kértem semmit cserébe. Tulajdonképpen élveztem is.

Picture from:cksinfo.com