Még élek...

...bár mostanában kevéssé adtam jelét. Úgyhogy megintcsak egy régi versemmel vagyok kénytelen előrukkolni. A barátnőm mondta nekem egyszer, gogy írjak egy olyat, mint a Quimby Unom c. száma. Sokáig nem nagyon tudtam mit kezdeni az ötlettel, aztán egy szép napon olyan éjféltájt (ehh, már megint egy kimondottan emberi időpontban :/) a fürdőszobai tükör előtt jött az ihlet. Öt perc múlva már meg is voltam vele.

Néha

Néha egyedül jó, máskor veletek,

Néha maradok, néha elmegyek

Néha szokatlan, néha megszokott.

néha befogadott, néha eldobott.

Néha vétkes vagyok, néha ártatlan,

néha bíráskodó, néha pártatlan.

Néha rendes vagyok, néha rendetlen,

néha becsületes, néha becstelen.

Néha szűzies, olykor prűd lelkű,

néha meg szajha, kéjes utcanő.

Tegnap még fehér, holnap fekete,

Tegnap királynő, holnap remete.

Ma kétszínű vagyok,

Holnap belehalok.

Néha madár vagyok, szárnyaló,

néha megkötözött lázadó.

Néha a gyilkos, néha az áldozat,

néha a menny vár, néha a kárhozat.

Néha őszinte, néha sunnyogó,

Néha üvöltő vagyok, néha suttogó.

Néha bonyolult vagyok, néha egyszerű,

Néha érzelmes, néha pedig kőszívű.

Néha zseni vagyok, néha agyhalott,

néha felkarolt, és néha elhagyott.

Tegnap még fehér, holnap fekete,

Tegnap királynő, holnap remete.

Ma kétszínű vagyok,

Holnap belehalok.

Néha alkotok, néha rombolok,

néha megnyugszom, majd újra tombolok.

Néha préda vagyok, néha meg a hajtó,

néha kőfal vagyok, néha tárt ajtó.

Néha igaz szerelem, néha elmúlás vagyok,

néha elveszek, majd két kézzel adok.

Néha hallgatok, néha fecsegek,

néha altatok, néha felkeltek.

Néha éretlen, majd szinte már romlott,

régen vár voltam, mi azóta leomlott.

Picture from:tavolkeletikert.sokoldal.hu