A régi és jól bevált, ámde annál unalmasabb pillangó és tűz metaforák...

Na, végre visszakaptam a kis verseskönyvecskémet (a már oly sokat emlegetett Zsófi barátnőmnél volt, mert megkértem, hogy rajzoljon az egyikhez), úgyhogy jöjjön egy csütörtöki alkotásom (erősen feltorlódtak a bejegyzendő versek). Bár erősen gyanítom, hogy volt az már péntek is...

Száműzetés

Saját árnya mögé rejtőzik a fény.

Mégis hol jársz most, te kurva remény?

Messzebb vagy a fél világnál,

messze jársz.

Az utolsó mécsvilágnál

lepketánc.

Szegény pille, haláltánc ez.

Sírja majd e halvány láng lesz.

Körbe, körbe, körbeszállja

és a szárnya

néha belibben a lángba,

életünk egy elemébe,

a fénybe,

tűzbe...

Szegény pille!

Így lettem én is száműzve.

Picture from: worth1000.com