Pilinszky

Suliban írok bejegyzést. Ilyen se volt még...délután amúgy sem lesz időm. Egy régi vers a füzetemből. Szintén éjszakai termés, ha jól emlékszem, az igencsak klisés pillangós-tüzes versem után, jócskán túl az éjjeli fél egyen. A rajz, amit majd otthon hozzárakok, a mellete lévő oldalra készült, csak úgy véletlenül került mellé. Hehe, Holnemvolt, a lógó szellem megint feltűnik rajta.

Pilinszky pedig mindig megihlet, a Négysorost meg mindenki ismeri. Én ezt hallom bele:

Négyszernégysoros

Kényszerzubbonyomban régi cafatok.

Nézd csak, ezen pont az orrod van.

Tüskék, amiket benenm hagytatok:

,,Alvó szegek a jéghideg homokban"

Nem hívtalak, elég kötél volt nyakamon.

De jöttél, s csak annyit mondtál: Ég veled.

Léleklétrán taposó holt hatalom,

,,plakátmagányban ázó éjjelek"

Hajnalban a csillagport törölgettem rólad,

mert kíváncsi voltam, hogy ki vagy.

Szívesebben nézném most, de nem látom a Holdat.

,,Égvehagytad a folyosón a villanyt"

Elmúlt éjjel, kibámulok az ablakon.

Üvegtükröt nézve más arcot képzelek.

Bárd villan; az első csepp nyakadon -

,,Ma ontják véremet."