Nem Félek, senem Unom...

Ma este egy Catch The Flag névre hallgató játékot játszottunk a belvárosban (olyasmi, mint a fogócska meg a számháború keveréke).  Tök hangulatos volt, legalább 200-an voltunk. Még csapatindulót is impróztam. Dallammal!

Mozgalmas éjszakánk van:

gyilkolunk az éjszakában.

Mi vagyunk a piros csapat:

néhány sárgát ma szétcsapat.

Aztán közkívánatra kiegészült egy újabb versszakkal. Hála Istennek, nem én vagyok az a gyökér, akinek ez a dal kipattant a fejéből:

I'm catching with you,

you are catching with me.

We are catching together,

we are catching forever.

We are catching on the summer,

we are catching on the winter,

we are catching on the antumn,

we are catcink on all seasons...

Najó, de nem ezért kezdtem el bejegyzést írni, hanem mert mert feltölteném azt a verset (szintén a játék közben íródott egyébként), ami ugyebár nem Félek és nem Unom, haneeem:

Temetem

Temetem a holtat, temetem az élőt.

Temetem a múltat, azt a kincset érőt.

Temetem a hullócsillagoknak fényét.

Temetem a  választ, s a rá adott kérdést.

Temetem szád és temetem a szemed.

Lehet Szerelem, de temetem a neved.

Temetem a csókot, temetem a csokit.

Temetem a drága lángossütő kocsit.

Temetem sorsot, temetem a halált.

Temetem a pokol sorálló angyalát.

Temetem a vöröst, temetem a kéket:

fekete-fehéren festem meg a véred.

Eltemetem Álmost, temetem Szent Istvánt,

Temetem a szívem krumpliszagú titkát.

Temetem a zenét, temetem a dobot.

Temetem a piát, temetem a drogot.

Temetem a kólát, temetem a rágót.

Temetem a sárga és a piros zászlót.

Temetem a törit és temetem Kósát.

Szanaszét taposok minden csillagrózsát.

Temetem a karmám, a gótikus várat.

Temetem a testem, hisz már nagyon fáradt.

Temetek mindent a szélfutta homokba.

Temetlek téged is, de magamat soha.

Saját...kicsit gagyi, de hát ez van.