Turning to the Blue magyarul

Komolyabb műfordítás, mi? Röhögnöm kell... Azért a komoly talán nem itt, a Quimby Turning to the blue-jánál kezdődik. Eddig életemben mindössze három dalt fordítottam le amúgy énekehető módon magyarra. Ebből kettőt a nagypapámnak ajándékba. Két Beatles klasszikust (When I'm 64 és Let it Be, bár az nem fordítás volt, csak egy új szöveget kreáltam a dallamra), tudniillik az öreg nagy Beatles-rajongó, és ezt.
Hideglelős volt. Hiába tudtam magamnak lefordítani a szövegét, egészen eddig nem láttam meg benne a rendszert a Quimby szövegeket jellmző kibogozandó őskáosz mögött, most azonban megvilágosodni véletm. Újra és újra beleborzongtam, ahogy sorról sorra találtam meg a szavak mögöttes tartalmát. Sajnos a fordítás ezt nem adja vissza. Sőt, szinte semmt az eredeti dalból, de egy kis megerőszakolással legalább rámegy a dallamra. Mondjuk... Oké, nem lett valami jó, de azért felrakom, mert mégiscsak elvoltam vele. Aztán majd rajzolok hozzá valamit. Majd. Talán...
(Szerk. 03.15. 12:15: végül megtörtént :D)

Mikor kék volt az ég

 

Madárként keltem ki
a Szelek Országában.
Ám sorsom lett felfedni,
ragyogó lánc csak szárnyam.
Emlékezz, az első napra, mikor kék volt az ég.
S ez is csak egy újabb nap... oh, bár kék volna még!

 

Ugye csak játék volt? Kiskanalam földet túrt.
Anya és Apa, míg táncoltak, minden ködbe bújt.
Emlékezz, az első napra, mikor kék volt az ég.
S ez is csak egy újabb nap... oh, bár kék volna még!

 

Majd az utcát róttam, velem száz, meg száz torzszülött.
S lehunyt szemem felrepít. Szállhatok a Káosz mögött.
Emlékezz, az első napra, mikor kék volt az ég.
S ez is csak egy újabb nap... oh, bár kék volna még!

 

S a papok mondták: Fiam, éppen a tű fokán állsz.
És nagyon fáj, hogy mint démont, Te is rossznak látsz.
Emlékezz, az első napra, mikor kék volt az ég.
S ez is csak egy újabb nap... oh, bár kék volna még!

 

Bárhogy próbáltam, tudod, nem ment. Viszont szerettelek.
Mint a saját sötétemet, téged is eljegyeztelek.
Emlékezz, az első napra, mikor kék volt az ég.
S ez is csak egy újabb nap... oh, bár kék volna még!

 

Eleven húsomon vak katonák gyalogolnak át
Hallani vélem a recsegő csontok pokoli zaját
Simogat a keserű szél újra beborul az ég
Lassan kinyitom a szemem látja-e valaki még?

 

És csak ordítottam, de nem téptem szét a magányt
Kiégtem száz háborúban, álmom nem talált.
Emlékezz, az első napra, mikor kék volt az ég.
S ez is csak egy újabb nap... oh, bár kék volna még!

 

Na, és most levitt a pokolba a vágyam, de a mennyországban van helyem
És szól a blues torkomból, míg pár angyali harang zúg nekem.

Emlékezz, az első napra, mikor kék volt az ég.
S ez is csak egy újabb nap... oh, bár kék volna még!

Random Turning to the Blue illusztráció a fizikafüzetemből

Kicsit négyzethálós maradt sajnos. Paint...