2013. május 20., hétfő

Manólegenda

Már említettem Ármin manót, igaz? Nos, mivel rettenetesen unatkoztam ma, újra elkezdtem írogatni. Pontosabban csak elkezdtem volna, de nem jut semmi eszembe. Úgyhogy inkább megosztom Holnemvolt földjének legendáját a törpökről és a tündékről, mivel megnyitásakor meglepett, hogy mennyivel rosszabbra emlékeztem, mint amilyen.
 
De hogy szavam ne feledjem,
Holnemvoltot említettem.
Fű, fa, bogyó szép nő rajta,
sok szorgos kéz rendben tartja.
Bár régem nem manók járták
e bájos föld kilenc táját.
 
Kilenc részre nem is oszlott,
csak kettőre, de mi ott volt,
nem nevezhető békének,
nem volt akkor ily szép élet,
mert népei hadban álltak,
békességet nem találtak.
 
Töpország és Tündérország
lakói egymást átkozták
ekkortájt a földön, hol ma
a koronát kilenc hordja.
Ott akkor csak két király volt,
békés földnek mégse látszott.
 
Állandó háborúk dúltak,
mivel Törp és Tünde úrnak
tájból négy-négy jutott csupán,
mert a felosztáskor bután
a táj, hol most Manó az úr,
meghagyódott gazdátlanúl.
 
Mindkét úrnak e táj kellett,
így ragdt törp, s tünde fegyvert.
Éveken át ezért vívtak,
megegyezni csak nem bírtak,
mert ha egyszer egy nyert csatát,
másszor megverette magát.
 
Egyszer mikor épp a törpök
vasinges serege győzött,
Törp úr fényes, nagy bált adott
s meghívott rá minden lakost,
kit csak fellelt Törpországban.
Nem tudhatta, mily hibásan...
 
Ugyanis a fényes bálra
beszökött Tünde úr lánya
kémkedni a törpök után,
akkor még azt nem is tudván,
hogy a mulatság végére
kémkedni nem lesz ínyére.
 
Mert amint belép a bálba,
felkérik az első táncra,
majd a többire is sorra.
Az estét végigtáncolta,
nem is sejtve ki a párja:
Törp úr egyszem fiacskája.
 
Azt ugye kár is mondanom,
másnap a két birodalom
őket akárhol kereste,
a két fiatalt nem lelte.
Megszökött a törp, s a tünde
egy párként  elmenekülve.
 
Ketten oly helyre költöztek,
hol tündéknek, se törpöknek
keze őket el nem érte:
be, az Álmok Erdejébe,
a Valóság határára,
s nem leltek többé a párra.
 
Sázadokká álltak évek,
s e földön már más az élet.
Eljött a rég vágyott béke,
hisz tündék és törpök népe
eltűnt, nem tudni, hogy hova.
Földjük már manók otthona.
 
 

3 megjegyzés:

  1. Nagyon aranyos kis vers lett ez, olyan Gyűrűk urára, amit személy szerint nagyon szeretek... :D A kis kép(rajz?) is illik hozzá, jó választás volt :)).
    Tetszik a blogod! A színvilága is olyan megkapó. Itt is olvaslak ezentúl! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ó, igazán köszönöm! Bár tudnod kell, hogy én egyáltalán enm azért írtam neked, mert iylesmit elvárnék. Sőt! Mindesetre nagyon köszönöm, kimondhatatlanul megörültem :)

      Törlés
  2. Tudom, nem is azért írtam ;)

    VálaszTörlés