Alliterációk rabságában

Úgy tűnik, nem tudtam kiemelkedni ebből a sémából még mindig. Ráflashelni egy betűre...Mondjuk pl matekórán. Ez a vers spec. ott született még szerdán, asszem.

Rabszódikus rondó 

részeges rémemhez

Régmúltba révedt reményem

rózsákba rendeztem régen.

Ringott rózsám rágalmakban...

Rám ragadtál, rádkattantam.

Rossz reményeket róttál rám,

romlott részegségbe ráztál,

rémeimhez ragaszkodtál...

Rajongásom rommá rongál.

Hát, ennyi. Én is ennyi vagyok. Meg ez az egész is ennyi. Csak azt nem értem, hogy a kövi vershez miért pont az N-et választottam...Így jött ki és kész.

Névtelen

Nem nevezlek neveden.

Némán nézlek. Nehezen

nevetek nihilemen.

Néznivalóm nincs nekem.

Na, nem! Nem nevethetek!

Nehéz némán neszeket

nélkülözve nevetnem

nem nekem nőtt neveden.

Fú, ez de csúnya lett így, fotózva.

És, basszus, két ragaszkodás is van.

Jee, ez az én formám...:/