Orientalizmus

A szentimentakizmus egyfajta továbbviteleként jelent meg a romantika korszakában az orienmtalizmus, vagyis elvágyódás jelensége. Ez az elvágyódás lehetett egy mesés, egzotikus táj felé történő kacsintgatás is, de a korra jellemző volt a múltba történő "visszatérés".
Nos, ezek a fanfactek jutottak eszembe így utólag erről a versről, amit kedd reggel, kémiatanulás helyett remekeltem a Bosnyák tér felé sétálva, aztán a buszon, majd a tesiöltözőben fagyoskodva. Találtam egy hálás rímet, meglovagoltam és íme, mit alkottam már megint?! Jeee, ismét egy nagyszerű példa az eddig mindig remekül beváló "nemlépektovább"-mentalitásomra...

Kívülálom

Itt belül tágasabb. Színesebb, fényesebb.

Itt talán él még a régi jó Képzelet

és hogyha álmodok, tán fel sem ébredek,

s nem kell keseregve keresni képedet.

Idebent van erőm mondani: ,,Ég veled!"

s többé a madzagról keserű mézedet

sem veszem vacogva várva a végzetet,

s nem asznak kiszívva össze a vérerek.

Itt csak álmodok, s nem hiszem, hogy még lehet...

Én főzök magamnak magányból mérgeket.

S iszom. Inszomniám idebent élvezet;

leszek a levétől egyre csak részegebb.

És belül az álmok sem olyan éberek,

nem érti senki sem, ki mégis m'ért megyek.

Te tudod, hiszen bent nem lehetnék veled,

s nem mondanád: ,,Szívem, ég még a mécsesed."

Régi, de ilyen kis álmos-képzelgős, úgyhogy beteszem :)