2012. május 19., szombat

Vadmadár

Jópár próbálkozás után (valószínűleg a rengeteg Janus Pannonius memoriter miatt, ami egész nap a fejemben lüktet) megszültem életem első egészen épkézláb időmértékesen is verselhető költeményemet. Kemény tizenkét sor, és még mindig nem az az igazi - mert itt-ott egy egy hosszú magánhangzót kénytelen voltam megrövidíteni -  de az enyém. És kivételesen a kép is saját rajzolású (na, igen, ez meg is látszik), mert sajnos nem találtam olyat, amilyet kerestem.

Vadmadár

Búsan ültem az ablak alatt
és vártam a csalfa vadmadarat,
ki oly bőszen igért
életet életemért.
Koppan az ablak, dobban a szív,
hátha most eljött, s engemet hív.
Ám csak az eső volt,
mit szél az üvegre fújt.
Ködpamacs száll az ablak alatt,
halvány reményem véle szalad.
Tört szivem érzi már,
várni madárra kár.


4 megjegyzés:

  1. Jajj, te lány!
    Akarom írni, szia! :)
    Nem értelek téged. Szépen, szépet írsz, és még rajzolni is tudsz, akkor mi a gond? :)
    A versről is írnék így gyorsan pár szót: éreztem egy kis (reménytelen) szerelmes beütést. (Vagy csak az én érzéseim hangolódtak rá nagyon, és fújják itt nekem a hülyeségüket...) De mindegy, a lényeg, hogy tetszett.
    Merre találom a Tetszik gombot?
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali! már mért lenne baj? :D egyébként pedig ebben kivételesen csak közvetett módon van reménytelen szerelem. A hangulatot egy magyarházi gyanánt beadott (állítólag szintén időmértékes) versem adta meg hozzá, amit pedig a Kispál és a Borz Szívrablás c. számát hallgatva írtam, de a lényeg, hogy tényleg van benne egy adag :) A másik meg, hogy jött a flash, hogy az ablak alattra milyen jól rímel az, hogy vadmadarat :D
      Egyébként nekem ezernyi tetszig gomb nyomogatásnál többet ér a te véleményed, úgyhogy nagyon szépen köszönöm :))

      Törlés
  2. Szia! (emh, abban, amit kettővel lejjebb írtam, elfelejtettem köszönni, azt hiszem. Pardon.)
    Már csak ebből gondoltam: "És kivételesen a kép is saját rajzolású (na, igen, ez meg is látszik)" -> ez a zárójeles megjegyzés nem úgy hangzott, mintha biztos lennél a kézügyességedben.
    Közvetett, közvetlen, a lényeg, hogy ott van, és átjött. :) (A többi a jövő magyartanárjait sem fogja érdekelni, mikor ezt tanítják a jövő nemzedékének.)
    Az ilyenek mindig jól jönnek, én is írtam már úgy verset, hogy jött egy rímötlet. :)
    Nagyon aranyos vagy. :)
    Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na, a kézügyességem tényleg nem százas :D
      köszi, hogy megint ittvoltál!
      (amúgy meg nem maradt el az a köszönés és én sem mindig (pl most se) szoktam :D)

      Törlés