Csobánka

Heten négy üveg pezsgőt és öt üveg töményet egy éjszaka alatt. Azon nevettem, ahogy befutok a házba és vissza. Aztán sírtam, azt hajtogatva, hogy semmi okom rá, hogy mindkét engem vígasztaló lány inkább megtehetné, de mégis én vagyok az, aki bőgök. Egy idő után már csak azért, mert egyszerűen gyűlöltem magam, hogy én sírok, amikor nekik kéne.Pedig megfogadtam, hogy nem fogok többet. Ők minden elintéznek magukban, én meg velük cipeltetem magam. Amit most leírtam, legszívesebben nekik mondanám el. Nincs benne semmi költői, semmi szép, tán versnek is nehezen mondható. Ez csak az, amit gondolok.

 

A mártír

Szédülnek a boldogok.
Ha szédülni jó dolog,
mégis mi van most velem,
hogy átjár a félelem?

Szétfőzött gombóc vagyok
a lépcsőn, s nem szólhtok
senkinek, hogy sírni kell.
Indokolnom nincs mivel.

Elégedett kis gombóc!
Nevettél, most m'ért gondolsz,
arra, hogy nem szabadna
gondolni e szavakra.

Majd ölellek titeket.
Kérem terheiteket.
Nekem tényleg nincs okom,
s én bőgök vállatokon.

Nevetve kell szédülni.
Mégis mi van velem, mi...
...láncok, ...lángok, talánok?
Más okot nem találtok.

S szánalom szemetekben.
Sajnáltok, mert szerettem.
Már félek. Szédülve bár.
A boldogság belém kár.

Kár, mert nyugtalanná tesz.
Most jó, de aztán mi lesz?
S inkább a semmin sírok.
Rakjatok rám, még bírok.

S hátha egyszer eleget
raktok, s okkal lehetek
végre aki akartam:
pióca a nyakakban.

Recycling rulez