Hányingerem van. Az az igazság, hogy lassan negyed egy. Mármint éjjeli. Öt óra múlva ébresztő. Olaszországba megyünk. De nekem nincs kedvem aludni. Tisztes mennyiségű zsebpénzemet ittam el ma (tegnap) éjszaka, de nem bánom. Osztálytársakkal. Nagyon szeretem őket. Ők tartják bennem a lelket. Bár már mindegy is, igazából. Azt hiszem, már nem szeretek többé. Illetve, a franc se tudja. Két BacardiKóla után járt egy Coca-Colás szilikonos karkötő. Nekem most kettő van. Két piros. Újabban ez a kedvenc színem. Egy Együtt és egy Veled felíratú. Arról álmodoztam, hogy az egyiket Neki adom majd, ha egykori szokása szerint az ölébe veszi a kezemet, s egy gyors szorítás után megjegyzi milyen hideg, aztán elkezdi babrálni a karszalagjaimat. Vagy a körmeimet, esetleg a kalapomat, talán a hajamba túr bele, mint akkor régen a buszon. Talán nem csoda, hogy félreértettem. Mégis visszautasított. Vannak, akik szerint még van remény. De nem is tudom... Szép lenne, de én már nem hiszek benne. Legalábbis remélem, hogy nem. A céltalan remény megnyomorít. Ilyesmiről szól ez a sok-sok haiku, amiket tegnap éjszaka alkottam a telefonom jegyzetei közé. Mert már megint nem alszom...Talán most sem fogok. Hogy lehet, hogy olyan nehéz összpontosítani? Pedig nem is ittam olyan sokat....
Haikuk egy szerelem temetésére
(keletkezésük sorrenjében, válogatatlanul.
Néhányat már nagyon szarnak találok, de amik tetszenek, azokat aláhúztam.)
Csúnyán elbasztam,
s próbáltalak utálni.
Aztán feladtam.
*
Volt egy mély sebem.
Vérzett, már bőr nő alján.
Varrját tépkedem.
*
Most már csak nézlek,
s nem merek hozzád szólni.
Fordulj el, kérlek!
*
Nincs terved velem.
Gyomromban hever a sok
pillangótetem.
*
Barátok lettünk,
mégis átnézel rajtam.
Érzést temetünk.
*
Már nehéz sem vagy
- ólomgolyó a szívben -
a remény elhagy.
*
Kihallgattalak,
és a szerelmes dalok
most már csak szavak.
*
Csúf betegségként
múltál a lázzal együtt.
Nincs már több kétség.
*
Néha álmomban
még látlak. A tiedben
volt, hogy ott voltam?
*
Élni akarok,
s nem érezni rajtad az
űzött vad-szagot.
*
S azt hiszem, vége,
de ha mást ölelnél, szar
lenne rám nézve.
Klassz kis régi, szar rajzocska :D
Csak azért teszem be, mert Hiperkarma.
És ez a szerelem Hiperkarmára haldoklott :)
Először is nagyon sajnálom :(, viszont valóban összejöhet még, illetve fiatal vagy még, és ha mégsem jön össze csakannyit jelent mást, jobbat érdemelsz és kapsz majd a Sorstól nem is sokára... :)
VálaszTörlésMásodszor is, ne bánd, hogy ittál, néha kell, néha kifejezetten kell, mert segít és jólesik és olyankor más macskajajosnak, másnaposnak, hányingerrel küszködőnek is megéri lenni, még az is jó. (Nekem mindig az volt, ha azért ittam, mert az segített...de én régen sokat ittam, mindegy.)
Harmadszor, nagyon nagyon szépek, süt belőlük a fájdalom, ami érthető, és jelen esetben jó is, mert kiadtad magadból és jó, mert át tudod adni az érzéseidet versekkel! Gratulálok! :) Egy-egy elírás van, majd javítsd ki,úgy élvezhetőbb lesz olvasni is őket! :)
Kellemes utat és jóóóó nyaralást! :*
Oh, tényleg, te végigkísérted az önsajnáltatásomat :D Részvétem! Most már igyekszem csak nevetni magamon. Ja, az ivást meg csak a pénz miatt bánom. Nem olcsó mulatság, sajnos... :/ Viszont a társaság miatt bármi megéri :D
TörlésAzóta egyébként csak nevetek ezeken a kis szösszökön. Igazából olyan mesterkéltnek tűnnek így, visszaolvasva, noha amikor írtam, őszintének éreztem őket. Most már egy kicsit úgy lógnak a levegőben... a hibáknak pedig utánajárok, köszi, hogy szóltál.
A jókívánságot pedoig így utólag is nagyon köszönöm! :)