Reggeli

Egyik reggel rohdt nagy köd volt. Ez nemtom, honnan jutott eszembe, amikor mentem át ma hajnalban a zebrán. Aztán bennem volt, hogy mi lenne, ha megállnék ott egy fél percre. És mi lenne, ha a közeledő kocsi nem venné észre, hogy ott ácsorgok.

Mi lenne?

Mi lenne, hogyha most

valami erő a villamost

tétova testemre hajtaná,

s így esnék be alá?

Betörné fejemet,

s bár élni annyira szeretek,

tagjaim törve és véresen

venné el életem.

S hogy a hír elterjedt,

siratnák az éppnem gyermeket.

De ti csak várjatok pénteken!

Többé nem érkezem.