Aztán a megnémulásról eszembe jutott Tavaly. Csütörtök lehetett, október 17. talán. Stresszben voltam és sokkban. Elment a hangom, amkor a legnagyobb szükség lett volna rá. Aztán jött a hír: a srácnak, akiért odáig voltam, barátnője lett. De csak jóbőven október után volt időm bőgni miatta. Jézusom, de hülye voltam már akkor is! És a java csak utána jött. Most már csak röhögök az egészen. Mert megtehetem. Akkor kb hetente megnéztem a Pink Floyd féle The Wallt. Az ugyanis a kedvenc filme. Úgyhogy az egész akkori hangulatomba beleivódott. De ez az összefüggés csak azután esett le miután a megírása után egy pár órával visszaolvastam.
Az októberi fal
A Semmi magam vagyok.
Hiába az anyagok
fala még a fejemben,
ha a néma csend lettem.
Kezeimet imára
kulcsolnám, de hiába.
Se dalom, se istenem;
némaságom sincs nekem.
S dúlhat bennem akarat -
repedezett körmökkel
kaparom csak a falat -
üresembe karomat
belenyújtva maradok
körmöm alatt vakolat.
.jpg)
A verscím automatikusan a backstage felőli 'Ne felejts, szellem' feliratot idézi bennem, bár nem szó szerint ez volt, de a lényeg ez. És ott van alatta: "Sosem feledlek". Erre tisztán emlékszem. :) Úgy tűnik te sem feledsz soha. :) De jó olvasni, noha kicsit kesernyés is.
VálaszTörlésAzt amúgy ki írta oda? És miért tud róla mindenki :D
TörlésNem tudom, én biztos nem. :D És elég feltűnő jelenség! ;) Meg én egyrészt szeretek ott járkálni, másrészt mostanában állapotellenőrzés miatt egész alaposan megnéztem a falakat. :) De már előtte is láttam párszor. :))
Törlés