Antibiózis

És már megint. Illetve még mindig. Rajongás, függőség, démonok. Próbáltam valami újjal előállni táborozás közben, de ami született és használható is, az emlékeim szerint csupán két rajz, amiket feltenni egyelőre nem tudok, ráadásul fogalmam sincs, hogy hogy mutatnának itt. Mindegy, majd ha lesz időm, azok valamelyikét rakom bejegyzésképnek (ez végül megtörtént). Ma csak két verset hoztam, témájuk sokban hasonlít (vajon miért?). az egyik érdekessége, hogy a címe előbb volt meg, mint maga a vers. Pedig általában utólag szoktam "elnevezni" őket, mérsékelt sikerrel. Az ilyesmiben nem vagyok jó. Antibiózis...egy biológiai jelenség neve és egy bolond szójáték.

Antibiózis

Neked minegy, nekem szar.

Így jártam, a neved mar,

hangod fagyaszt, szemed tűz.

Lelkem, m'ért nem menekülsz?

Nézlek, benned égek el,

de téged nem érdekel.

Azt sem tudod ki vagyok,

meg sem látod mit hagyok

magam után, bárhol látsz,

szívem darabjain jársz.

De az utat nem mutat

felém, csak az indulat

hajt. Nem vagy vak, kikerülsz.

Dögölj meg, hogy ideűz

megint a sors, nem szakad

negyedszáz lánc: megmarad.

Hiszi lelkem, így jó is:

Színtisztantibiózis.

A címmel a következő verssel kapcsolatban sem volt kivételesen gond. Részben biciklizés közben íródott. Rövid, de annál kifejezőbb.

Függőleg

Kakaó vagy te pöttyös bögrémben.

Illat a nyárban, örömöm télen.

Semmit őrző vagy, szívek rablója.

Saját nevének büszkeladója.

Te vagy a szellő, s viharrá dagadsz

Igazság vagy, de te mégis tagadsz

Bohóc, mi vakmerőn üvölt, de fél is.

Ilyen vagy, látod? Tükrödben én is.