Vörös

Tévedtem, amikor azt írtam, hogy nem készült vállalható (mondom vállalható, az nem azt jelenti, hogy jó is) versem a táborban. Itt van ez, amit valamelyik éjszaka olyan három körül - jobb eszköz nem lévén kéznél - pötyögtem be a telefonomba, majd másnap délelőtt, igencsak kómás állapotban írtam ki a füzetembe, miközben egy halálosan idegesítő kölyök dumált hozzám, én meg úgy tettem, mintha figyelnék. Aztán szépen elfeledkeztem róla és most, a Gonosz Piroska, vagyis Vöröske (bejegyzés alatt) rajzolása közben megtaláltam. Szegény, sajnos csak egy tollvázlat, azért néz ki ilyen nyomorékul :)

Vörös

Vörös a világ, s én vörös vagyok.

Vörös égbolton vörös hold ragyog.

Vörös a torkom, vörös mindenki,

vörös könnyeket fognak vérezni.

Vörös az eső, a sár is vörös.

Beleengednek, bárhogy könyörögsz.

Vörös a szíved, amikor dobban,

mikor eltűnök vörös homokban.

Vörös a csuklód, vörös a kés is.

Vörösen pihensz, ott, ahol én is.