„Ha ez a szívem, hát, röhögnöm kell.” Igen, ezt én is gyakran érzem. Egyébként ez egy idézet a Quimby Nyinájából (ami egyébként az egyik kedvenc számom az előadótól). Ezt a bejegyzést mindenképpen egy idézettel akartam indítani, mert talán egy sorozat első darabja lesz, ugyanis azt a kedves kis késes versem ihlette nagyszabású tervet forgatom a buksimban, hogy a magyar alternatív zenében megemlített összes nő történetét megírom valamilyen szösszenet formájában. Egyelőre kettőnél tartok (plusz ott van egy régebbi, a név nélkül említett lányokról írt versem, amit utólag amolyan bonus chapterként hozzádobtam a sorozathoz), ráadásul a második, ami már kész van, egy egyperces, az egy régebbi szösszenetem átírása és nem is olyan jó, mint amilyet szeretnék, de mentségemre legyen mondva, hogy csak egy mellékszereplő, összvissz négy sort kapott egy dalban, aztán történetét félbevágta a refrén. Meghát olyan jó soha semmi nem lesz, mint amilyet elvárok magamtól. Ezzel a verssel kapcsolatban is vannak fenntartásaim, bár a közepét még én is szeretem, meg a kép sokat dob rajta.
Aprpop, kép! A rajzon, ami egyébként a vers vizuális ihletforrása, Nyina látható, és Bódi Zsófi barátnőm rajzolta egy pályázatra. Élőben sokkal csodálatosabb, de még így is több, mint tökéletes. Ezúton (is) szeretném neki nagyon megköszönni, hogy rendelkezésemre bocsátotta és remélem nem bánja, hogy egy kicsit humorkodtam a színeivel, hogy passzoljon a többi, eddig beillesztett képhez.
Aprpop, kép! A rajzon, ami egyébként a vers vizuális ihletforrása, Nyina látható, és Bódi Zsófi barátnőm rajzolta egy pályázatra. Élőben sokkal csodálatosabb, de még így is több, mint tökéletes. Ezúton (is) szeretném neki nagyon megköszönni, hogy rendelkezésemre bocsátotta és remélem nem bánja, hogy egy kicsit humorkodtam a színeivel, hogy passzoljon a többi, eddig beillesztett képhez.
Nyina a vonaton
Hallgatom, hogy robog, nyikorog.
Hunyt pilla. Vigyorod
ég bennem.
Rád csak most ébredtem.
Suttog a menetszél
"Itthagytál, elmentél"
Legyintés, furcsa kép...
Törik, majd újra ép.
Kutyaláncon álom, s vágy ég,
fibrilláló szív, egy játék
szenvedély-betegség-gyógyszer,
megfojtott tehetség húz fel.
Kapaszkodunk, lógunk, függünk.
Összenéztünk, szem volt tükrünk.
Sötét volt, de én meg tiszta.
Ellökött és húzott vissza.
Vissza-vissza-össze
nézni, nem szól hozzám,
némán vérzi
könnyeit és magát védi.
Meghalsz minden lépésemben.
Látod, romlás a szerelem,
kihült álom, fagyos reggel, hideg vonat.
Veled járom végső, jégvirág táncomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése