Várlak
Várlak a nyárban.
Hófehér árnyam
fekete fényben
örökké ébren,
tiszta, s esendő
selyemzsebkendő.
Van, hogy törölközz
bele és öltözz
sötétfehérnek.
Elrejtenélek...
Várlak az őszben.
Mindet legyőztem,
titokban, csendben.
Gyilkossá lettem,
hogy figyelj végre
rám, és fesd kékre
mélyvörös vérem.
Légy te a rémem!
megóvlak téged.
Elrejtenélek...
Várlak a télben.
Tizenhat évem
negyedszáz láncban.
Elfagyott lábam
pecsét a hóba.
Fekete róka
vagy a sötétben,
s didergő fényem
megriaszt végleg.
Elrejtenélek...
Várlak tavasszal.
Vigyél magaddal
fehérre rontva!
Rám üt az óra.
Rám üt az óra.
Vörös vízesés,
soknak túl kevés
két lélek bennem:
Elítéltettem.
Most hova legyek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése