Háború?! - A múzsa válaszol IV.

Ha már frissítettem a másikat, akkor frissítem ezt is. Múzsát hoztam, mégpedig olyat, aki kívül esik a Quimby-fétisemen (már nincs is nagyon mit lehúzni róluk. Csak egy Edit maradt...). Bár az Óriás tesózenekaruk, amikor beleszerettem a Szilvia című számukba, ezt még nem tudtam. Amúgy most így lazán, tizenegy felé hoztam össze ezt az igazából méltatlanul rövidke verset, ami tulajdonképpen bármi lehet és tényleg úgy tűnhet, hogy csak úgy rámondom, hogy ez Szilvia szemszögéből íródott, de én valahogy így képzelem azt a háborút (mert számomra szinte tapinthatóan háború, amiről a dal szól), melynek közepén a hősnő története játszódik. Meg amúgy is 100%-ban a dal ihlette a verset.
A képet nem, azt egy Orwell Állatfarmjával kapcsolatos magyarelőadás, ami amúgy iszonyat érdekes volt, nem unalmamban firkálgattam, hanem csak mert jól esett.

Szilvia nem akar..!

Száraz avar hull a földre,

s égig ér a világ.

Azt mondtad, nem adja föl, de

segítségért kiált.

Mi ez a zaj? Mondd, hogy semmi,

csupán a villamos!

Futni kéne, máshol lenni,

mielőtt eltapos

ez a furcsa, ki nem mondott,

bizonytalan sötét.

Alapgödreikbe omlott

házak, ezer sörét.

Sőt, ne beszélj, ne hazudd, hogy

minden rendben lesz majd.

Lélektükör kék azúrod

szerint minden meghalt.