Már meséltem Holnemvoltról, nem? Még balladája is van, amit már csak azért sem linkelek, mert rá kellett jönnöm, hogy javíthatatlanul pocsék (ja, és mert az ottani képet használom fel újra). Nos, kb annyit kell tudni róla, hogy így kereszteltem el azt a kis felcsipeszelt egyszerű szellemalakot, amit gyakran firkálok. Neki szól ez a kis semmiség, ami nem kimondottan mai (jól is néznénk ki, ha mai lenne, így éjjeli negyed kettőkor...), de muszáj valamit kitennem, mert mostanában nem akaródzik verset írni. Nincs kinek...
Lepedőbeképzelt
Túl nagy vagy rám.
Mint a gatyám,
miből kifogyott a fenekem.
Igazából mindig túl nagy voltál nekem.
Sokáig, mint buta kölyök,
vártam, hátha beléd növök.
De magamra szabni téged...
Előbb-utóbb, attól félek,
akkor viszont kinőnélek,
fregoliról lógó lélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése