Ady szimbolizmusa

Avagy egy újabb irodalomóra, ami egy cseppet sem kötött le. Nem tudom, mostanság igazából semmi. Elvesztettem az érdeklődésemet az iskolával kapcsolatos dolgok iránt. Persze a barátaim kivételek, de ők mindig :)
Egy újabb Vándor-vers, a szokásos, már szinte incsi stílusban, de ezúttal már beleépítve a rím trükk is. Hallgatásra meg a Quimby Szellő c. számát ajánlom.

Hétpecsétes

Van itt valami a szívemben elásva,

ahol a faágak, mint karok, egymásba

fonódnak. Hét faág, hét titok, hét halál,

hét pecsét rejti el, hét sebnyi hét varr-zár.

Fog mélyed bele, vagy ásója gonosznak.

Hét kézzel, hét foggal tépnek, vagy pofoznak.

Keresik a kincset, csak hogy ne őrizzem,

ne legyen titokként a hét nagy Ő itt benn.

De hét ág, hét halál, hét pecsét zárja le,

s szívem a sokadik sebét csak ássa, de

felszakad, ha dobban bármilyen aprót is.

Nézik a gonoszok, aki jó, aggódik.

Aggódok én is, jóvá tesz az akarat,

s mélyesztek szívembe, mint gonosz, agyarat.

Ordító új sebem kérdi: Hol jársz, Vándor?

Nem kell Szőke Herceg, csak te...

Utólag jöttem rá, hogy egy kissé emlékeztet a Hetedhét hócsata. c remekművemre. Pfff...régiszépidők :D