Magyartételek kidolgozása közben lapozgattam a régi füzeteimet. Találtam bioszanyagot (mert sosem volt bioszfüzetem), apró széljegyzeteket, firkákat a margókon (mint pl amit a bejegyzéshez csatoltam. Csak egyszerűen nem bírtam kiszerkeszteni tableten a csíkokat). Idézetecskéket, régi fájdalomiratokat, levélkéket embereknek, akik remélhetőleg sosem tudják meg, hogy ilyet írtam és nekik írtam. A legtöbb összefüggéstelen, fájdalomtól, hiánytól vagy ürességtől csöpögnek. Versek is vannak, legalábbis egy-kettő biztosan, amit még nem tettem fel ide. Az egyikre tisztán emlékszem. Bioszon írtam, valamikor április táján talán. Régi és szokásos, semmi, de semmi új nincs benne.
Nincstelenség
Nincs idő, nincs tér és nincs erő.
Nincs eső, szürke van, levegő
sincsen, csak fulladás, borzalom.
Csend van most, s a másik oldalon
szivárvány helyett csak a vakság.
Májusi esőre esély se.
Nehézben, fojtóban felégve
minden, mi valaha éghtő
volt, most már nem lángol végre ő.
S vizet szagolni bár jó volna,
lángját nem eső, fájsz oltotta.
S msot se tér, se idő, se erő,
se mozgás levegőt kereső.
Szürkén és némán és nehezen
üresség Szívemen fejemben.
Nincs szőke, barna, vagy fekete,
csak a tény: nem leszek szeretve.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése