Folyó show

Nem szokásom másoknak verseket ajánlani, de ezt most igenis ajánlom, mégpedig Christinának, akinek a blogján találtam egy képet, ami elindította bennem ezt a verset. Aztán már nem volt visszaút. El kell engedni, mert át kell adnia a helyes...hm, saját magának.

Búcsú a Csillagnézőtől

Láttam magam égve

csillaggá olvadni.

Te vittél oda ki,

húztál a nagy égre.

Csendesen kenődtem,

folytam, mint a könnyek,

hátha így majd könnyebb

lesz neked belőlem.

Ragyogtam ezredik 

szemeként az égnek,

s szórtam méla évek

nagy, tompa terheit.

Közben, mint egy csorbult

türörszilánk képe,

szemed engem féltve

nézett. Majd elfordult.

Nyúlnál vissza, késő,

Szívem, ezt kell tennem,

így nem szeretsz engem.

Viszlát, Csillagnéző!