2014. augusztus 13., szerda

Kikívánkozott

Felszínes, feletted átsuhanó kis semmi ez, ami csak úgy jön és megy. Egyszerűen ilyen a hangulatom mostanában. Kicsit üres, kicsit fájós, kicsit semmilyen.

Rendszer(telen)


Nem lehetnek
egyetlenek,
volnának akármi jók,
csupán variációk
egy témára!
Némára.
Félvállra
fektetett sémára.
Sablonos semmivel
töltve, s ha berímel
két sor, majd elismer
téged a nagyvilág,
s lesz sánta paripád.

Vaksin hunyorgó szemekkel
nevel fel
minket a korszellem.
Tükrében torz lelkem
kalimpál
az égő fahídnál,
s ha meghallják,
elkapják,
felfalják
a nagy vadak.
A hang marad,
a dal elszáll,
A szív elszól.
Ölemben többé nem alszol.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése