Rendszer(telen)
Nem lehetnek
egyetlenek,
volnának akármi jók,
csupán variációk
egy témára!
Némára.
Félvállra
fektetett sémára.
Sablonos semmivel
töltve, s ha berímel
két sor, majd elismer
téged a nagyvilág,
s lesz sánta paripád.
Vaksin hunyorgó szemekkel
nevel fel
minket a korszellem.
Tükrében torz lelkem
kalimpál
az égő fahídnál,
s ha meghallják,
elkapják,
felfalják
a nagy vadak.
A hang marad,
a dal elszáll,
A szív elszól.
Ölemben többé nem alszol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése