Rutinszerelem
Álmodik a nyomor,
nehéz lesz a gyomor.
Túl színes vágyálmom
ezért téged okol.
Majd megszoklak lasszan.
Tükörkezem csattan
tükörkép arcomon.
Ezt te, nem én kaptam.
Körülötted kószál
lassan rutinból már
hét napnyi gondololat.
Hogy bárcsak itt volnál.
Szombaton ébredek.
Álmom volt képzelet.
Nemrég még itt voltál...
Sétálnék még veled.
Vasárnap már tépnél
szét, mikor gyér fénynél
figyelem zöld lámpád.
Arra várok, lépjél.
Hétfőn csak egy lopott
pillantás a kopott
folyosón jut nekem.
Nemtudni hagyom ott.
Kedden piros labda
szekrényre ragasztva,
és egy busz vagy nekem,
fulladva a zajba'.
Szerdán a patakpart
álmokkal kacagtat.
Azt játszom, hogy te is
pont erre szaladsz majd.
Csütörtökön csiga
lassúság vagy, mintha
rémálmomnak lennél
későn érő fia.
Pénteken...Részegen
félek, csak képzelem,
hogy tényleg eljöttél...
Élsz és itt vagy velem.
Szerintem nagyon aranyos, ne légy ilyen pesszimista magaddal szemben! :) Egyébként nem tudom ki,hogy van vele,de nekem gondom van a betűtípussal amit a blogodban használsz, mert egyszerűen néhol ellehetetleníti az olvasást :((((:$.
VálaszTörlésMegnézem, mit tehetek :D
VálaszTörlésKöszönöm!:))
VálaszTörlés