Esett az eső

Napok óta úgy érzem, mintha átaludtam volna egy évet és 2013 április lenne. És nem változott volna senki, nem íródott volna meg az a levél, nem tört volna össze semmi. Fényes bizonyítéka ez a kijelentésnek, hogy semmi sem végleges. Csak május 17. Megint arról írtam, miközben kedden a Bájolót üvöltöttem a szerencsétlen járókelők arcába. Boldog vagyok, szeretek, remélek.
A rajzot angolon és irodalmon csináltam. Kicsit elcseszeődött a tabos fotószerkesztők miatt :/

Májusi eső

Megered

a zúgó zápor.

Nevetek.

Szívemben százszor

szebben hull

májusi eső.

Bennem dúl,

még úgyis eljő.

Eljő majd,

s bár egy év eltelt,

előhajt

száz belémtermett

régi rossz

és káros vágyat,

s rám gyilkos

ks álom bár majd.

Eső lesz,

mint akkor esett,

s elővesz,

az, miről letett

már a szív

százezeregyszer,

s táncba hív,

hogy benne vessz el.

Mostvárom

a vihart nézve

hogy álmom,

bár visszatért, de

igazzá

váljon végre, s ne

siratná

az ég szeme se.