Fekete ujjak
Fekete az ujjak vége,
régi tavasz újra élve,
felkel a lány, s dúl a vére,
gőzlő krátert fúr a jégbe.
Mi lángolt rég, újra ég, de
nem fúj füstös bút az égre.
Visszanéz egy furcsa évre,
minthogyha nem múlna mégse
sokszáz nap és útra kélve
reggel belé szúrna félsze,
s ez érzésben úszna mélyre,
mégis tűzben gyúlva fényre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése