Korán lefeküdtem, mert egyedül akartam lenni. A nagyszüleimnél vagyok, ahol amúgy mindig iszonyú érdekeseket beszélgetek. Versekről, vallásról, önismeretről. És szeretek itt lenni, meg minden, csak rosszul esik, hgy ki vagyok dobva otthonról, hogy nem mehettem koncertre és hogy hiányzik...Pedig tegnap is láttam és tegnap is szerettem és ő is szeretett tegnap. Még mindig. Csak mi nem tudunk mást, csak elcseszni és újra, meg újra járni ezt az öt hülye lépcsőt.
Öt lépcső
Kísértesz. Kitérhetsz
utamból tucatszor.
Kit értesz, s ki érthet
egyszer meg? Nevetek.
S nevedet szeretet
adja az ajkamra.
De leszek beteged:
öntépő, sötét nő.
S sötétből ölt lét dől:
rámszáradt lázvágyak.
Önlépő öt lépcső,
s ez a vágy bezabált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése