Csapda

Igen, tudom, hogy ez megint bukta lesz. Igen, tudom, hogy ebből csakis úgy tudok kijönni, ha a múltkorinál valami sokkal nagyobb fájdalmat okoz nekem és pontosan tisztában vagyok azzal, hogy magamat gyötröm. De olyan szép dolog szeretni, kicsikét reménykedni, várni és verset írni róla, hozzá, belőle. Mert szeretem. De még a pszichológusom szerint is a világ legnagyobb marhája vagyok, hiszen mindig, minden alkalommal ugyanaz játszódik le. Dollárárverés...

Ma

Tegnap erőtlenre ölelt,

holnap otthagy hidegen.

Tegnap előre begyógyult

seb holnapi szívemen.

Tegnap sorolja, m'ért szeret

holnap, mit nem adhatok.

Tegnap szerettem, s nem felelt.

Holnap én nem akarok.

Tegnap ölében altatott,

holnapra üveg vagyok.

Tegnap rám a napja sütött,

holnap csíkos ablakok.

Tegnap pulóverét adta,

holnap nézi fázásom.

Tegnap róla álmodoztam.

Mindez honap lázálom.

Tegnap órákon át nézett,

de holnapra átlátom:

tegnap ő sem tudta mit tesz,

holnap hagyom hát, játsszon.

Hisz holnapután örökre

elmegy, s én könyörögve

ma bámulom. Száz kín elkap.

Bár lenne holnap tegnap!