Az Érinthetetlen
Érinthetetlenülr
fojtó fagyban meg se rebben,
örök álmot alszik csendben.
A lélek is lehül.
Sorsát elfogadva
más lényekre nézi sem mer,
lassan feledi, hogy ember.
S marad jéggé fagyva.
Tán könnye sincsen már.
Sötétsége mögé bújva
elfogadja újra, s újra,
hogy rá egy szív sem vár.
Hisz pontosan tudja,
ha szeretni merészelne,
egy érintés elég lenne
és szíve elhullna.
Így kártyáz el benne
vívva magával egy érzés,
az az elátkozott kérdés.
A gyilkos "Mi lenne?".
És fejéből némán
tépked ki kedves képeket,
majd így szól: "Neked nem lehet,
boruljon a jég rám!"
És dőlve jégsírba
lefagyasztja minden báját.
Ki szerette, csak egy kártyát
gyújt fel érte sírva.
És a másik. Ehhez készült a rajz is, ami sajna nagyon szétcsúszott árszínezés közben. Élőben jobb, asszem. Ezt amúgy az egyik barátnőmnek ajánlom, akivel BrokenWeekCsütörtökön az esőben ugrálva énekeltük, hogy "Két szék között a padlóra estünk és nagyon beütöttük a seggünk", hogy aztán a fogyókúra jegyében teleegyük magunkat gesztenyés croassant-nal, megünnepelvén, hogy egyikünknek sem jön össze soha semmi.
Két szék közt
Körülöttem két akarat
dühöngve feszül egymásnak,
köztük engem meg sem látnak.
Aztán minden néma marad.
Később földön ülve látom,
valami már nincsen rendben,
s tényleg itt feledtek engem.
Nincsen, ki segít felállnom.
Nekem senki sem szólt róla,
hogy értem élt két akarat,
s most gúnyolnak, mint szamarat.
Két szék közt estem padlóra.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése