A Kleptomániás Kockásinges Krapek
Sokmindent lopott tőle. Persze kezdődhetne a felsorolás költőien is. Lopott pilllantások, csókok, percek. De nem, mert az a kockás inges srác tényleg lopott. Tárgyi értelemben. Egy régi számítógépházban dugdosta a tárgyakat, amüket másoktól zsákmányolt. A fehérnemű és egyéb ruhadarabok, parfümösüvegek, és ehhez hasonló dolgok tömkelege. A lány azóta valószínűleg már rég elfelejtte a kockásinges srácot a maga nagyot érző világos szemeivel és persze az elemelt tárgyakkal együtt. A másiktól is rengeteg ereklyét gyűjtött be. Többek között egy sárga hajgumit, ami azért volt nagy kincs, mert az a lány azóta olyan rövidre vágatta a haját, hogy lehetetlenség lett volna brmennyit is összefogni belőle. És persze jócskán akadtak ott mozijegyek, régi italosdobozok, szilánkok és cserepek, egy-egy szép kavics, egy üres tintásüveg, melynek tartalma a rövidhajú lány zsebébe borult egyszer, egy nyaklánc, amit egy barátnője kapott a fiútól, akivel azóta már eljegyezték egymást. Szárazbarát. Igen, volt egy pár olyan lánnyal is dolga, akikről pontosan tudta, hogy sosem fogja ÚGY bírtokba venni őket. Hogy miért volt ennyire biztos benne? Ő sem tudta igazán. Megint ezen járt az agya. Egy szilikonkarkötőt babrált éppen, miközben bámult kifelé az ablakon. Villámlott, de a dörgés csak nem akart jönni. Talán túl messze volt még a vihar. A karkötő nem az első lánytól való volt, még csak nem is a rövidhajútól, vagy a nyakláncostól. Bár valahogy hasonlóan érzett iránta, mint az előbb felsoroltak iránt. Igen, mit mindnnyiuk iránt. Egyszerre szerette úgy, mint egy régi, emlékeiben idealizált szerelmét, mint egy régen áhított, s végre megnyert társat, mint egy valódi testi-lelki jóbarátot, akihez nem mert hozzáérni, nehogy porrázúzza kapcsolatukat, s talán mint valamiféle testvért. Egyszerre. Cseppek koppantak az ablakon. Lustán, már-már elmélkedősen.
Néha maga sem értette. De mintha azáltal, hogy eltulajdonított tőle dolgokat, egyre közelebb próbált volna kerülni a megértéséhez, vagy valami ilyesmi. Valószínűsítette, hogy tőle tulajdonította el a legtöbbet. Igen, a kockásinges srác másoktól is lopott a tárgyakon kívül öleléseket, törődést, időt, ilyesmiket. És igenis lopta, mert úgy és olyan csendben, szinte elemelte őket, mintha semmi joga nem lenne hozzájuk.
Erre most jött rá a karkötőt csapkodva kézfejéhez. Nyögve emelkedett fel, hogy teljesn becsukja az eddig bukóra nyitott ablakot. Nagy zuhé ígérkezett.
A lány esetén, hozzá kell tennünk, nem is volt joga, úgynevezett eltulajdonításhoz, noha az szívesen adott neki bármit. Mégsem volt tiszta a cserekereskedelem köztük. Hisz nem volt az övé és ő sem a lányé. Tehát lopott. A karkötőt, amit épp babrált, egy pár üdítősüveget, leszakadt gombokat, füzetlapokat, egy tollat és sok-sok satöbbit. Az ő paklijából való volt a nagy becsben tartott kőr dáma is. Melyik másik lapot is emelte volna el...
Most már a dörgés is jól hallható volt. A kertváros kutyái szűkölve kerestek fedezéket maguknak. Kinevette őket. Gyűlölte a kutyákat.
Az egyetlen lény volt, aki előtt meg sem próbálta titkolni a kleptomániáját. De nem ez volt a különleges a lányban, hanem az, hogy életében először miatta érzett bűntudatot a lopás miatt. Nem azért, mert érzéseket, törődést csent tőle, miközben ezt mások is megadták volna neki. Nem is azért, mert kis híján a szívét rabolta el, noha ez is csak amolyan szado-mazo-szerű játék lett volna, mint gyakorlatilag bármi, amit egymással csináltak. Egy éjszakát lopott tőle. Nem, nem abban az értelemben, ahogy ezt a szót az eufemizált népművészet a pornográf tartalom kiváltására használja, hanem egy sokkal kevésbé metaforikus értelemben.
Odakint leszakadt az ég. Akkor is és most is. Eső volt, sötét és hideg. Talán némi fájdalom, egy kis elhanyagoltság. És ő ellopta ezt a lánytól. Az egész éjszakát. Pedig pontosan tudta, hogy a tőle pár utcányira lakó magas, szőke srác hogy bámul a pici, reszkető lány után. Mert a lány elvitte a pulóverét és az esernyőjét. Meg talán mégvalamit. S az éjszakával együtt a kockásinges ezt a mégvalamit is ellopta. És utólag gyűlölte magát miatta. Dühösen tépte a függönyt az ablaka elé. Nem akart többé esőt látni.
Ezt rakom, mert ez van a másiknál is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése