Mese
A betört üvegű buszmegálló mögött várt rá. Nem törődött vele, hányan bámulják meg hosszú hasított bőr kabátja miatt, ahogy azzal sem, hogy Jake észreveheti. Nem állt szándákában a bújkálás. Már a negyedik csikket pöckölte el, amikor ő feltűnt. Lassan, kissé elvarázsoltan, kóválygósan közeledett. Hátán hátizsák, fülében fülhallgató, szőke haján az a rettenetes, szürke sapka. Barátok voltak. Nem is rosszak. Nem akart belegondolni, mi mindent csináltak együtt annak idején, abba meg végképp nem, hogy mit beszéltek a foyóparton akkor éjszaka, a zuhogó esőben. Az eső valahogy átjárta, mondhatni átmosta ezt az egész ügyet. Egy másik, szintén esős este jutott eszébe, de gyorsan elhessegette a képet. Már túl közel járt. Az ötödik szál cigit gyors, gyakorlott mozdulattal a füle mögé rakta. Jake beállt a megállóba, mire jobbja megfeszült a pálcán. Semmi kedve nem volt színpadiaskodni. Most kivételesen nem. Egyszerűen csak kilépett a megállói plakát takarásából és egy gyors mozdulattal megragadta Jake pulóverét. Nem az insulat erősítette markát, igazából csak nyomatékosítani akarta mimdazt, amit épp elmondani készült. Igazából vicces is lehetett volna a látvány, mivel Jake jó fél fejjel magasabb volt nála, bár sokkal kevésbé tagbaszakadt.
- Baszki, Sam! - Jake arcán a tőle olyannyira megzokott, szinte alapvetővé vált értetlenség játszott. Kipöckölte füléből a fülhallgatókat. - Helló, amúgy - köszönt jófiú módjára. Hiszen barátok voltak.
- Na, jó, rövid leszek - mondta és elengedte Jake pulóverét, hogy rágyújtson. - Ezt megfognád? - lökte oda neki a kb. 180 centis fekete pálcát, ami nélkül egy lépést sem tett soha.
- Mi ütött beléd?
Sam az arcába fújta az első slukk különleges illatú füstjét.
- Idefigyelj, Jakob! Tényleg rövid leszek. De igyekszem meggyőzően fogalmazni - mondta rekedtes hangján ésvisszavette a pálcát, csak hogy a mélán döbbent srác arcába szegezhesse. - Te ismersz engem, és én is téged elég jól, úgyhogy... Szóval, ha bántani mered őt, sőt, ha egyszer is megtudom valahonnan, hogy miattad szomorú, hogy te törtedössze, ha csak egy kis fájdalmat is okozol neki...Ha megint tönkreteszed őt... - Ismét megmarkolta a pulóverét.
Jake arcán kis tehetetlenségen kívül semmi nem látszott.
- Tehát hallottad.
-Elég volt rátok nézni akkor. Egyből tudtam, hogy elég csak egy kicsit kedvesnk lenned vele és el is felejti neked, hogy egy kommunikációra képtelen, tehetetlen, beszari fasz vagy. Túl jól ismerem Rót.
- Nahát, észrevettél mást is aznap Suzy-n kívül? Őőő... - finoman eltolta a pálcát az arca elől. - Tudod, én a helyedben inkább nem mondanék semmit. Te nem láttad sírni őt. Én igen. Miattad. És a mai napig bánom, hogy olyan töketlen voltam aznap este. És nem tudom, eljutott-e a tudatodig, de választottál. Suzy-t. És lehet, hogy Ro ezt nem volt képes nem hogy közvetíteni feléd, hanem felfogni sem, de mindkettőjüket nem sajátíthatod ki. Még ha Ro még mindig szeret is téged. És ez, szerintem már mondtam, elég szar nekem. Te hülyíted őt. Ez a kis akciód is... Kit akarsz becsapni? Suzy-t? Megint? Most amikor több év után végre összeszedte magát ő is, meg te is? Rót? Még mindig? Magadat? Engem? Tudod, nem értem. Nem értem, miért csinálod ezt, miért mondod ezeket és föleg, hogy miért nem tudsz a saját dolgoddal törődni.
Sam ismét nagy adag füstöt fújt a rá keményen meredő kk szemek közé.
- Jake, mi barátok vagyunk és remélem, azok is maradunk. Én úgy jöttem ide, hogy nem foglak bántani, mert nem akarok kárt tenni a barátomban, de nagyon viszket már a tenyerem. Figyelj, hat év hosszú idő. Életem hat éve volt és azt hiszem, még utána is, talán mondhatom, hogy jóban voltunk. De most nem rólad, rólam és végképp nem Suzy-ról van szó. Őt ebbe ne keverd bele, kérlek! Én Róról beszélek. Mert szeretem őt. Nem, ne nézz így, azzal nem változtatsz semmin. Tudod, mennyit kínoztam magam miatta. És asszem, azt is, hogy miért. Mert tudtam, hogy többet érdemel nálam. Tehát nálad is. Én is tönkretettem volna őt, te is tönkre fogod tenni őt. És a legszarabb az az egészben, hogy ezt ő is tudja. De te is. És én ezt nem akarom végignézni, érted? - Egéaz közel hajolt a megkövült archoz. - Mert szeretem. Te maximum sejted, de nem tudod, mennyire. De kénytelen leszek, mert együtt vagytok. És neked fogalmad sincs róla, mekkora kincs ő.
Felsóhajtott, majd eldobta a monológ közben leégett cigit, melyre rögtön rá is gurult egy előttük lefékező busz. A sokadik, mióta ott állt.
- Tudod, erre most nem nagyon tudod mit mondani szerintem, úgyhogy... - Búcsút intett, majd a kék, pöfögő szörnyeteg elnyelte. Róhoz ment. Sam csendben bámulta a távolban cikázó villámokat. Eső. Megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése