Lecsúszóban

Egyes dolgok kegyetlenül tudnak fájni. Ilyen a családi síelés. Mert ilyenkor mindig eszedbe jut, mennyivel klasszabb a barátaiddal, osztálytársaiddal. És fáj, ha arra gondolsz, hogy idén miahalál lesz sítáborban. Met vagy kegyetlenül jó lesz, vagy töltheted tovább a párnádat a már százmilliószor feleslegesen elsírt könnyeiddel.
A felvonón pötyögtem a telefonomba tegnap.

Jóslat

Képzelj el üreset, végtelent,

száguldd le rajta az életed

vakmerőn féktelen: tanyálni,

felállni, anyázni...akármi.

Vagy törni el újra. Sokadszor.

Szúrj tűt a szívedbe! Ott harcol.

Tartsd meg a titkokat, szitkokat,

feledd a két csigát, mit mondtak,

és csússz le, tök jó lesz, meglátod.

Feledd az istent, ki megáldott!

Beszéld ki, tudd meg, hogy milyen ő! -

Légy te a veszélyes síelő,

Fuss magadtól is! Futás cicám

a patak fagyait figyelve,

arcodon hogyan önt ki medre!

Hisz nevét sem adja rímedre.