Séta

Ki mondta, hogy éjjel 2kor nem a blogolás a leglogikusbb tevékenység? Én. De hát k hallgat rám manapság, nem igaz..? Hallhatatlan vagyok. Az sem tűnik fel az embeereknek, ha ilyen-olyan üzeneteket küldözgetek nekik. Mindegy, ez most nem lényeges. Azért most jegyzek be, amúgy, mert mostanra készült el a rajzom ehhez a veshez. Még délután írtam, mikor épp a lasan szokásossá váló "egészségügyi sétámat" (értsd: idegbaj és őrület elleni, sétáljunkelolyanhelyekreamikrőltudjukhogyfájnifogodamenni-sétámat) tettem a nevezetes utcát róva és elgondolkodva ezeken a nagyon mély dolgokon...

Öv

Ez az utca tényleg öv.

Erre jársz egy délelött,

nem is érted, mit csinálsz,

s hol van az a kicsi ház,

amit annyit kerestél,

ablakain belestél,

S úgy bámultad kedvesed,

Kinéppen mást szeretett.

Nézd, itt fut a Vasút sor.

Ezt bámultad a múltkor,

s mondogattad eleget:

,,Ugranék, de nem lehet."

Vagy gyújtani, hátha majd

elfeejted házadat,

és azt, akit bent láttál.

Így gondolva nem jársz már.

Rajtam a sor (nézz meg jól!),

Kiért a szív még nem szól.

Bámulom a végeket.

Röhögök. Egy ékezet

és óv, nem öv az utca,

ahol a végét futja

mindaz, mi kedves nekem.

Ilyen ez a szerelem...

Zsákutcába előttem

forduló, de belőlem

nem zárja ki azt, ami

részemmé lett valami.

Trolim, a hetvenhetet,

s Egressym el nem veszed.

Öv utcádban vedd észre:

Mi nincs, nem lehet vége.

Megszenvedtem érte. 2 tabos fotószerkesztő

 progin ment keresztül, de legalább saját :D