Kb. erről próbál szólni a vers, de akárhányszor visszatértem rá, egyszerűen nem sikerült befejeznem, ahogy bénteken a suli aulájában ültem a radiátor tetején és arra vártam, hátha megjönnek a barátaim, de csak nem akartak mind. Akikre igazán vártam, nagyon nem jöttek meg, de mindegy, talán jobb volt ez így...
Rodger Black (balladája?)
(befejezetlen)
Izgalomterhes gitárzenébe
vegyül a gyilkos zaj: Colt, ha dörög.
S szemünk vetül az ördögszekérre,
mi a szellővel tovagörög.
Majd lengőajtó, benn emberek,
közöttük ő is, szinte gyerek.
A kockás ingből nem engedek.
Rátűzve csillag. Ő Rodger Black.
Majd hideg vas zeng, és ordítás.
A tengerzajban el is enyész.
Árbockosárban ő küzd. Ki más?
S úgy sem nehéz a felismerés,
hogy szemén kendő: halálsötét,
s csimbókos haját a rossz szelek
tépik vadul, jaj, le ne lökjék!
Nyakában arany. Ő Rodger Black.
De robog tovább, seprőnyélen,
személyisége varázsában.
Szívében, mélyen ott az énem,
hiszen szemembe' magát látta.
Macskává váltan követ engem,
akár a rossz sors. És most meglep:
öröklét hangján szól a fejemben.
Elméje penge. Ő Rodger Black.
Oké, tudom, hogy ez Jinx-kapitny felszerelése, de igazából
Jinx kapitány is ő. Meg hát itt a kendő, az arany, a köpenyről,
meg a keztyűről is lett volna 1-1 versszak (szuperhős és titkos ügynök), de
csak nem sikerült megszülnöm, úgyhogy ennyiben maradtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése