Fíllájk

Hogy mi ez a vers? 12x12 szótag. Ó, az a rohadt 144-es... Vagy csak egy rövid helyzetjelentés. Szabadulási kísérlet egy rohasztó érzéstől, a nemakarástól, az előre izgulástól. Pedig pontosan tudom, hogy valami elcseszett lesz. Valami? Minden. Leinnám magam, de nem szabad. Nem ihatok, mert baj lenne belőle. Komoly és nagy baj, asszem...

Es(end)ő

Lenyeltem volna most minden kis érzésem?

Mint verebek, ülnek a gyomrom mélyében.

Mit mint kis verebek! Mint ezer jégszikla,

mi nehéz és hideg és úgy szúr, mégis, ha

eltelít, elborít, s úgy érzem, túl sok már

kiöklendezném, de puhán a torkomnál

felgyűlik gombócba, s vattaként megakad,

nyelek, de nincs esély, s remény, hogy felszakad.

Aztán egy nyeléssel talán kicsavarom,

hunyt pillák tövéből ered kis patakom,

s sósan szám sarkáig siklik, de letörlöm.

Egy ártatlan lélek se ázzon esőmön!

Régi, és csak azért nem egy sírós szem, mert túl klisé lenne...