Kinemhúzottak

A karácsonyi húzás első meg nem valósulása után egy adag cetli maradt a tolltartómban, rajtuk 1-1 névvel. Aztán a másik oldalukra (hogy ne legyen feltűnő, hogy egy másik füzetbe firkálok órán) íródott ez meg. Egy versszak/cetli, úgyhogy a sorrendet utólag is alakíthattam. Végülis ennyi lett belőle. Nem nagy cucc, de nekem visszaad egy vekengős-függős-szenvedős hangulatot. A rajongás utolsó fázisa ez, azt hiszem...

Szóval

(MÁS)

Szóval, ennyi?

Eddig tudott izgi lenni

a tükörbohóc a falon,

s most én futok, ha akarom,

bár ő a szívével jól lát.

Allright!

Szóval, engem

áldozott föl és mi bennem

belőle maradt, én vagyok.

Én lettem ő is és halott,

ki szórta a tükörszóárt.

Allright!

Szóval, írtam?

Ő is jól tudja, hogy így van.

Hát a válasza hol marad?

Hogy bámultam a Holdakat...

Tudná, hogy hisztiztem: ,,Hozzád!"

Allright!

Szóval, Te lett,

a múzsám, ki most temettet,

de majd úgyis visszahúzza

hiány-feketelyuk újra,

s írok hozzá elég ódát.

Allright!

Szóval, mégsem?

Emlékszem, s feledést kértem.

Tudom. Tudom, itt van bennem,

mint a töltény a szívemben.

,,Jófej leszek", ő is próbált.

Allright!

Szóval, belém

állt a tű, mi mindig felém

hegyeződött. Hogy haldoklom,

s nem így élek. Hogy a gondom,

kitől kaptam, jól járt.

Allright!

Szóval, vége?

Nézem, nagyon szép, ez kéne.

Kéne, amit ír, mit játszik

Ha elfeledem, hiányzik.

S kérném a fél üveg kólát.

Allright!

Szóval, sötét

lé festi most a klub kövét:

kiborít a lénye megint.

És mondanám, hogy rálegyint

Szívem...Ennyi hazug órát...!

Allright!

Jobbat sajna nem találtam. Ez Klotild, én és a tükör.