Nincs több titkolni valóm. Legalábbis előtte nincs. Mindent tud rólam, ami fotos. És én is róla. Kérdés, igazat mond-e...de miért hazuda, ha nem szeret. Talán mert barátnője van és nem én vagyok az. Mindegy, ami sosem kezdődik el, az véget sem érhet. Én tudok várni. Tudok úgy várni, hogy közben nem felejtem el őt. Úgy fogok rá emlékezni, ahogy szerelmet vallott. A hidegben, sötétben, a fülembe suttogva, magához szorítva. Igen, olyan
Csillagnéző volt, mint egykor. De valaki, aki nem az enyém. Ő a barátnője mellett aludz, énpedigna srác ölében, akihez annyi kesergős verset írtam.
Na, nagyjából ezt sűrítettem bele Pilinszky Négysorosának átíratába, életem első Tabletről írt bejegyzésében.
A Csillagnéző Négysorosa
Kigyúltak már a láthatár utai:
Ázott éjjelek úri csillogása.
Nem fújtuk még el azt a rohadt mécsest.
Nincs több kifogás ma.
S ím, első tablettel készült rajzom.
Ahhoz képest, szerintem nem is rossz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése