Sosemvolt
Sosemvolt, s most mégis itt van.
Lustán pihen karjaimban
a szürkésbarna szellemem.
Fél év telt el e szellemben...
S most tiszta fej és tiszta szív.
Józanságom is hazahív.
Fájsz sincs már, csak kólamámor.
Szeretlek se szól a számból.
Nem vagyok már álmos, beteg,
csupán fázom. Fázom, s neked
mindig van egy pulóvered.
- Kell? - kérded. S én: - Hát, ha lehet...
És elfutok. Legyél boldog!
Támadnak az elégvoltok.
S Fogarasim sarkát évre
beleszédülök a képbe.
A füstszagú, esős képbe.
És nem tudom, mitől félve
állok én és az az áldott,
kit e bolond szív nem látott.
Egy perc volt? Két hónapnak tűnt,
mikor mással tovarepült.
Ürességet viszek haza.
Hangja fél év hideg szava.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése