Das Karácsonyi Vers

Emészt a szívem. Hosszú éjszakát, túl sok érzést. Hogy igaza volt. Mindenben és hogy jogosan szeretett, csak egy kicsit furcsán kedves vele a világ. De hisz és tulajdonképpen boldog. És várja a...tulajdonképpen a következő évet, meg minden. A mégsokkal boldogabb időket, mert most már elhiszi, hogy jár neki. De megérte. Megérte az egész év. Igazából izgalmas volt.

Boldog Karácsonyt neked, nekem és mindenkinek!!!4!4!!négy!!!!

Hol van most, hol bujkál, Karácsony Szelleme?

Azt hiszem, helye a szívekben lenne, de

sütibe sütöttem, kezemre rajzoltam,

ott hagytam zenékben, helyeken, arcokban.

Fényekben, nyomokban, jégben, min elcsúsztok,

s ott van a hóban is, mi még le sem hullott.

Csomagba kötöttem, eladtam, megettem, 

tán egy szikrája még ott kéklik szememben.

De az is hiába, hogyha a szívem meg

nincs itthon, tudjátok, hiszen mind ismertek.

Elhagytam, s nélkülem most kint a sötétben

ázik és fázik és dacból nem jön értem.

Aztán meg rádobnak valami rémesen

bő dolgot, ne fázzon. ,,Haza jössz?", kérdezem.

Bólint és elköszön, s titokban, csendesen

keresztüllépdel az elvesztett lelkeken.

Majd itthon bedugom, ha reszket, a kádba,

öntsön tiszta vizet, ha akar, magába.

Meleget, ne fázzon, s hideget, hogy végre

tisztuljon, s a Szellem majd őt is elérje.

Kimosom, s úgy adom azt a bő dolgot rá.

Hadd hordja, hogyha őt ez teszi boldoggá!

Lényeg, hogy szememben megtalálja végre,

s öntse el őt is a fahéjillat fénye.

Hogy aztán magamból, ismét eladhassam.

Sütiben, rajzokban, zenében, szavakban,

és ne olyan önzőn, ahogyan e verset

írtam. Mert magamnak írtam tán, s nem neked

De most a toll mellé egy bögre teára

is benevezek, hogy gőzéből a pára

ablakomra szálljon és mosolymaszatot

rajzoljak bele, tán örömet adhatok.

Hogy a kis égősor bordádra tekerve,

felgyúljon s költözzön a szikra szemedbe.

S ha kint nem, legalább most benned és bennem

ne égzengős eső, hanem ma hó essen!

Így végre tisztán és igazan adhatok

magamból kinek mit és mennyit akarok.

S úgy zárom dobozba neked, kit szeretek,

mosolyom, hogy küldjön még szebb ünnepeket!

Holnemvolt, mint Karácsony Szelleme.
Tavalyi rajz...

Ui.: Anyukám szerint a Szomorú Vasárnapra tökéletesen rámegy. Meghallgattam, igaza van. Hm, milyen stílszerű. Pedig olyan szomorú nem lett, ahogy az előző bejegyzésemben jósoltam. Sőt! Hálás vagyok a vasárnapnak. Mert egy rohadt, színtelen, humordurcis, faarcú szuka kivételével mindenki szeret. Aztán előbb-utóbb ő is kénytelen lesz megszeretni :P