2014. szeptember 16., kedd

Felújítás

Tegnap reggel a dugóban rekedt a buszom, s miközben azt számolgattam, mennyit kések, valahogy úgy jött ez a kis izé, az aznap reggeli másik két versem (az egyiket már feltettem tegnap) után, ha már úgyis annyira benne voltam az írogatósdiban.

Számadás vétkeimről


Megszülettem. Magyar vagyok.
Nagyot akarhatok,
de ahhoz menni kell.
Nagynak e nép el nem ismer.

Kiálthatok. Diák vagyok,
ölelnek a karok,
mik később béklyóznak.
Követeként a szép szónak.

Kikiáltott költő vagyok.
ki e földről nagyot
álmodni úgysem mer.
Hisz tudja, ö is csak ember.

Végül is csak egy lány vagyok.
Nézve nem láthatok,
hallhatok, vagy szólhatok.
S akkor mindnek pont jó vagyok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése