Semmiből

Éjszaka egyszercsak eszembe jutott a szó: Egyszálmosoly. Az ádámkosztüm szinonímájaként használta egyszer valaki. Nem tudom, miért lett vers belőle.

Egyszálmosoly

Egyszálmosoly...

Egy álmosul

hozzámvágott,

zsebből rántott,

félig görbe,

nagynak törpe

félegyenes.

S még te nevetsz?

Álmos szemű,

álomszérű

kócos szőke,

kis-nagy manó.

Te, ott, hahó,

nekidőlve

a korlátnak!

Igen, látlak!

Utoljára.

Buszra szállva

nézel mégis

vissza. S én is

hozzád vágom,

zsebből rántom,

azt a félig,

görbe, félig

kinevetett

félegyenest.

Egy álmodott

egyszálmosolyt.