Jót éreztem tegnap este

A péntek csodás nap, csodás emberek és csodás történések lehetőségével kecsegtető. Ezeket vgy imádom, vagy kicsinálnak. És most valahogy annyira jól éreztem magam, mint ahogy legalább egy éve nem sikerült. Minden és mindenki olyan rendben volt.
Karácsony-hangulatom lett, ahogy dőlt be a hideg az ablakon és az összes ember illata összekeveredett a fűtésével. Hirtelen sírni akartam örömömben, ahogy éreztem, hogy az elmúlt két év teljesen tökéletesen nyom nélkül távozik belőlem és nem marad más hátra, csak egy csapat idegen a hibáim és a titkaim ismerete nélkül.

Klubest

Múrva csikordul,

s újra kicsordul

rég áhított kis

kristályos könnyem,

kedvesen, könnyen,

ahogy a percek

folytak egykoron

veletek, Herceg.

S most mind eldobom.

Futom a sötét,

monoton körét

szemben a széllel

a vörös salak,

s az örök falak

csendes kertjének.

Így vagyok szabad.

Nem az emlékek

zárnak. A falak.